Ki is tenyésztő valójában:
Egy tévhitet szeretnék eloszlatni, mely igen erősen él ma a köztudatban. Sokak fejében a tenyésztő, a tenyésztés fogalma nem teljesen van helyén. Lehet ez félreértésből, tájékozatlanságból, vagy bármely más okból. De kezdjük mindjárt az elején.
A tenyésztéshez nyílvánvaló módon kell egy szuka és egy kan. Könnyen belátható, hogy ennek a minimális feltételnek teljesülnie kell, hogy létre jöjjön bármiféle tenyésztés. De azért a tenyésztéshez ennél jóval több kell. Nem árt, ha van a tenyésztendő fajtával kapcsolatban némi felelősségtudat, fajtaismeret, a standard ismerete és némi genetikai ismeret. A standard határozza meg nagy vonalakban, milyen kritériumok szerint kell tenyészteni, illetve az adott fajta milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen ahhoz, hogy a fajta megfelelő minőségű egyede lehessen. A tenyésztőnek pedig a feladata nem más, mint a fajta nemesítése és nem szaporítása. A fajta nemesítése fogalom pedig a minél jobban a standardban foglaltakhoz közelítő, minél egységesebb, jobb minőségű kutyák létrehozása mind küllemben, mind egészségileg és viselkedésformákat tekintve. Ettől nemesedik egy fajta.
Ez nagy körültekintést és odafigyelést igényel az utódokra ahhoz, hogy tudja a tenyésztő, jó úton jár-e, vagy a párosítás nem hozott megfelelő eredményt a fajta szempontjából. Egy párosításról csak akkor derülhet ki, hogy jó, vagy sem, ha kipróbáltuk. Ez a komoly tenyésztők körében alapszabály. Hiába tökéletes az adott egyed, egy kan, vagy egy szuka, nagyon függ a származásától, vonalától, hogy milyen utódokat fog örökíteni, mennyire lesznek egységesek, jó típusos kiskutyák. Minél hasonlóbb a szülők vonala, és minél jobban közelít a standardhez, annál tökéletesebb utódokra lehet számítani. Ez persze némi beltenyésztést és igen komoly körültekintést igényel. Ezért fontos a kutyák rokonságának, felmenőinek, testvéreinek megismerése is, azok betegségei, hibái, hogy tudjuk, mire számítsunk, mit örökíthet majd az adott kutya, és ez alapján eldönthessük, létrehozzuk-e a párosítást, vagy sem.
Ezért aztán aggasztó az az elterjedt igen téves nézet, miszerint ha valaki tenyészteni akar, elég, ha vesz egy szép szukát és egy szép kant. Majd amíg azok ki nem öregszenek, ezt az egyetlen párosítást ismételgeti. Gondoljuk csak végig: mi van, ha a két vonal, amit vásároltunk, nem passzol? Nem születnek szép, egészséges utódok, vagy egy alomban csak 1-1 kiskutya lesz elfogadható minőségű? Akkor a többi gyengébb minőségű, beteg, vagy betegséget hordozó kölyökkel évekig elárasztjuk a piacot? Majd mások ugyanilyen elképzelések szerint vezérelve ezekkel a kölykökkel tenyésztenek tovább? Ugye belátható, mennyire káros folyamat ez a fajta szempontjából hosszú távon.
De tegyük fel, szuper párt sikerült vásárolnunk. Tökéletes kölykök, nagy siker. Ebből a párosításból kb. 6-8 éven keresztül ontjuk az egyforma genetikájú, egyforma származású kölyköket. Ez sem szerencsés, hiszen a fajta szempontjából túl sok egyed lesz egymás rendkívül közeli rokona, magas lesz a fajta beltenyésztettsége. Ez pedig mindig egészségi, immunrendszeri leromlással jár.
Az, akinél a szuka van, vagy az, akinél a kan van? Nyílván az a tenyésztő, aki szukát tart. Hiszen ő fogja a kennel nevet kiváltani, nála születnek a kölykök, ő neveli fel őket, ő adja el és ő fogja figyelemmmel kísérni további sorsukat. Ezért az ő felelőssége és feladata olyan kanok felkutatása, akik tenyésztői szempontjainak leginkább megfelelnek, egészségesek. A kan tulajdonosok ezért ilyen értelemben nem tenyésztők, nem felelősek egy alom lehozataláért, minőségéért. Az ő felelősségük odáig terjed, ha tudott, hogy a kan genetikailag öröklődő betegséget hordoz, ne fedeztessenek vele.
Az már azonban a szuka tulajdonos felelőssége, ha nem szűrt, papírok nélküli, ezért ellenőrizhetetlen minőségű kannal fedeztet. Az alom létrejöttének felelőssége az övé. Nyílván a kiskutyákból származó bevétel is, hiszen a költségeket is mind ő viseli. Ezért a szuka tulajdonos a tenyésztő.
A tenyésztő folyamatosan keresgél a kanok között. Figyeli a vonalakat, az esetleg kiszemelt kan korábbi utódait. Ezek alapján mérlegel és dönt egy párosítás létrehozásáról. Esetleg egy-egy jobban sikerült kölyköt visszatart tovább tenyésztésre, akár úgy, hogy magánál tartva, akár úgy, hogy tenyésztői szerződéssel eladva. Majd ehhez az új kiskutyához újabb kanokat keresve újabb almokat hoz le. Ha szép kan kiskutyája lesz, esetleg azt minősítteti, megszűreti betegségekre, majd ezután fedeztet csak vele. Ez nagyon nagy munka és elhivatottság. Kell hozzá a fajtával szembeni rajongás, hogy fajta szempontjából tudja döntéseit meghozni.
Tehát a fentiek alapján könnyen belátható, hogy a tenyésztőt a szaporítótól egy alapvető dolog különbözteti meg, mégpedig a MOTIVÁCIÓ. A tenyésztő a fajta szempontjait tartja szem előtt, elsősorban a fajta érdekeit mérlegelve hozza meg döntéseit, míg a szaporító saját anyagi, egzisztenciális, illetve érvényesülésvágyból fakadó érdekeit helyezi mindig előtérbe. Nála nem számít, mi lesz a fajtával 10 év múlva. Nem fontos, hová kerülnek a kölykök és milyenek lettek. Ez az irányultság aztán meghozza gyümölcsét és sajnos nagyon erősen rányomja bélyegét az adott fajtára is. Számos fajta eme felelőtlen szaporítói tevékenységnek köszönheti jelentős leromlását.
Eredetileg talán boston terrier lett volna. De helyette egy roncs lett belőle...
A dolog általában úgy kezdődik, hogy az embernek lesz egy kutyája, akit nagyon szeret. Aztán szép lassan elkezdi szeretni az egész fajtát, mert rájön, hogy az a fajta kutya a legszebb és legjobb kutya a világon. Nem túlzás, ez az összes kutyánál így van. Aki nem így áll hozzá, sosem lesz tenyésztő.
Aztán kíváncsiságból elmegy kiállításokra, fajta találkozókra, ahol megismeri a fajta többi egyedeit is és szép lassan felismeri, hogy az övénél sokkal szebbek és jobbak is vannak ebben a fajtában. Felmerül benne a vágy, de jó volna számára is egy ilyen nagyon szép és okos kutya. Ennek érdekében még többet jár kiállításokra, még jobban beleássa magát a fajta minden részletébe. Megismeri a fajta színe-javát, a fajta iránti elvárásokat, tenyésztőket, a standard kis- és nagybetűs részeit, a fajtát terhelő betegségeket, és azokat az apró fortélyokat, szabályokat, amiket írva és mondva sem lehet megtalálni.
Kellő ismerettel és tapasztalattal a háta mögött felébred benne a tudás iránti tisztelet, és az érzés, hogy hiába keresgéli, még mindig nem találta meg a tökéletes kutyát, és elhatározza, hogy ő bizony megpróbál közelebb jutni a tökéleteshez, ő jobbat és szebbet fog tenyészteni, mint elődei, erősen él benne az elszántság, hogy megmutassa a világnak, milyen is az igazi, küllemben is jellemben is a fajtáját méltán képviselő kutya.
Ha áldozunk egy kis időt a tenyésztővel való beszélgetésre, hamar kiderül a kiskutyák mögött rejlő érdekeltség, a fajta ismerete,szeretete és a hozzáértés. Így már sokkal könnyebben eldönthetjük, bízhatunk-e jövendőbeli kiskutyánk származásának minőségében, egészségében, vagy saját érdekünkben álljunk tovább. Nyújt-e a tenyésztő személye egyfajta garanciát arra, hogy azt kapjuk, amit valóban szeretnénk. Ez azt hiszem, megéri mindenkinek a pillanatnyi többletráfordítást.
Ez nem egy találós kérdés, hanem nagyon is valóságos probléma. A válasz: amikor szaporító.
Na de ugyan melyik szaporító vallaná magát annak? Ha a szomszéd Aladár bácsit kérdezzük, aki egyszer kapott egy akárhonnan jövő állítólag fajtiszta szukát (mint tudjuk, csak az a kutya nem fajtiszta, akinek az őse másik fajjal, pl. farkassal párosodott), és beszerzett hozzá egy menhelyről egy kb. ugyanolyan kant, és azóta minden évben leelleti a szukáját, na, ő ugyanúgy tenyésztőnek fogja mondani magát...
Egy yorkie "tenyészet"
De akkor mégis, hogyan különböztessük meg a mezei szaporítót (productis vulgaris) a valódi, igazi Tenyésztőtől (productus standardus)?
Segítségül pár alapvető szempont, hogy az egyszerű halandó is különbséget tudjon tenni, és ne dőljön be az. Én már húsz éve kutyázom, nekem ne mondja meg... szövegekeknek.
Megjegyzés:
A megfelelő kiskutya kiválasztásához az első lépés a fajta kiválasztása, majd az, hogy honnan is hozzuk el a kölyköt. Sok hirdetést olvashat szebbnél-szebb kiskutyákról, de ezek egy részében megtévesztik a vásárlókat, akik csak később jönnek rá, hogy a drágán vett kölyök beteg, viselkedése vagy a külleme nem felel meg a fajtaleírásnak. Ön természetesen akkor jár a legjobban, ha körültekintően választja meg a tenyésztőt, és így elkerüli a későbbi problémákat.
Mit mond egy tenyésztő: | Mit mond egy szaporító: |
---|---|
Elmondom, melyek a fajta tulajdonságai, hogyan kell tartani. | Ennek szinte bárhol jó, alig vannak igényei, a szőrét sem kell ápolni, magától lesz ilyen. |
Sajnálom, de úgy érzem, Önnek nem ez a legmegfelelőbb fajta... | Ez a kutya pont Önnek való! Én látom magán, hogy jó gazdája lesz! |
Tudok ajánlani esetleg egy másik tenyésztőt, talán érdeklődjön nála, vagy legalább nézzen körül. | Higgyje el, máshol ilyet nem talál! Vagy: A többi tenyésztő ugyanezt árulja, csak drágábban! |
Természetesen meg tudom mutatni a szülöket, sőt az egész falkámat. | A szülőket most nem tudom megmutatni, mert ... |
Az apa nem saját tulajdonú, de itt a gazdája címe, érdeklődjön nála. | Az apa nem érhető el, de nem is fontos... |
A kölyköket régóta terveztem, sokat vártam, míg sikerült összehoznom a párosítást ezzel a kiváló minőségű kannal | Az apa itt van, ő volt az. Vagy nem is, talán inkább ez a másik. Tudja, néha összekeverem őket, meg át is mászkálnak egymáshoz néha... |
- Nálam kizárólag ez az egy (vagy max. két-három) fajta van, de nincs túl sok kutyám, ha túl sokan lennének, nem tudnám ilyen színvonalon tartani. | Tudok ajánlani esetleg mopszot, az a jövő héten fial, vagy máltait, az is nemsokára fog, de vannak pincsereim, havanese és Bolognese is, meg angoll bulldog, sőt uszkár is. Melyiket parancsolja? (Csomagoljam is...? ) |
Jöjjön vissza kicsit később, látogassa többször a kicsiket. | Na akkor kell vagy nem kell? Döntsön gyorsan, mert akkor adom másnak! |
Természetesen szívesen mesélek a szülökről, eredményeikről. | Mit mondjak róluk? Kutyák... Különben is, maga serleget akar venni, vagy kutyát? |
Elnézést, ugyan most takarítottam fel utánuk, ma már legalább tizedjére. De megint idekakiltak, percenként teszik... | Fogja be az orrát, kicsit büdös van, de ez ilyen helyen így szokás. Ezért is vannak bezárva ide, mert különben az egész udvart összesz...nák |
Törzskönyv nélkül nem adok kutyát, az bizonyítja, hogy a kutya egészséges és megbízható helyről való. | A törzskönyv nem fontos, anélkül is kutya a kutya, nem igaz? Csak a lehúzósak akarnak mindig törzskönyvet sózni az ember nyakába. |
Minden kölyök kétszer oltott kombinálttal, valamint féreghajtottak. Anélkül oda sem adnám őket. | Az oltásokról magának kell majd gondoskodnia, egyszer kaptak féreghajtót, de az én kutyáim olyan egészségesek, hogy nekik nincs is erre szükségük. |
Nyolc hetes koruk előtt nem adom őket, ilyenkor az anyjuk mellett a helyük. | Ugyan, hat hetesen már esznek, minek már az anyjukat nyaggatniuk? |
Természetesen azonnal tudom mutatni a szülök szűrési eredményiet és oltásait. | Most hirtelen nem tudom, hol vannak a papírok... tudja nemrég költöztünk - de persze megvan minden! |
Gyere már ide, Szépségem, te kismamák legcsodálatasabbika, hagy pusziljam meg az orrod hegyét! | Nem mész hátra, de rögtön! Ezekkel csak a baj van! De persze azért nagyon szeretem ám őket! (A franc, már megint elszakította a láncát!) |
Ő már idős, nem szülhet többé, de nálam boldog nyugdíjas kora lesz élete végéig. Amúgy is mindig ő volt a kedvencem, ő volt a tenyészet megalapozója. | Hogy miért nincsenek öreg kutyáim, pedig azt mondtam volna, hogy húsz éve kutyázom? Nos, azokat elajándékoztam szerető gazdiknak... (értsd: menhely, sintértelep.) |
Szerződés nélkül nem adok kutyát, nekem fontos, hogy tudjam, a kiskutyám jó helyen van és ezt bármikor ellenőrizni is tudjam. | Szerződés? Miféle szerződés? Na jó, végül is lehet, de én kutyát vissza nem veszek! |
Az én kutyáim mind több nemzedéken át visszakövethető, egészséges és garantáltan fajtatiszta kutyák. Ezt bizonyítja a törzskönyv is, ezért adom azzal a kicsiket. Ez a kennelem hírnevének az alapja. | Ez egy ritka, Magyarországon alig kapható fajta, nem sok van még belőle az országban! Ja, hát törzskönyve az nincs... De majd lesz! Majd küldöm maga után postán! |
Igazi ritkaság, szirti kopó és tengeri juhász keveréke, kifjezetten azzal a céllal pároztattam őket, hogy egyformán jól tudjon vízben halakat terelni és hegytetőn sast fogni... | |
Az apa és anya is jártak kiállításokon, szép eredményekkel, melyek mind szerepelnek a törzskönyveben. | Kiállításra nem járunk, mert ott előre le van minden beszélve, mi nem vagyunk közel a tűzhöz, ezért úgysem nyernénk. Pedig az én kutyáim sokkal szebbek, mint az ottaniak! |
És higgyjék el, ez csak egy rövid kivonat abból, amivel egy szaporító elő tud rukkolni.
Ne tévessze meg Önöket, ha mézesmázos vagy látszólag szereti a kutyáit. Ha a kutyái is szeretik őt, az már jelent talán valamit.
De pár alapelvet a fentiek alapján érdemes szem előtt tartani: egy tenyésztő kevés kutyát tart, kevés almot hoz le.
Egy szaporító sok kutyával, néha sok fajtával szaporít, és mindegyik minden évben szül, néha kétszer is. Egy éves koruktól zsinórban, míg ki nem merül, és ez hamar eljön. Ilyenkor kerülnek menhelyekre, sintértelepekre.
Lehet, hogy első ránézésre olcsóbb egy törzskönyv nélküli, szaporított kiskutya, de lehet, hogy pár éven vagy akár hónapon belül a vételár sokszorosába fog kerülni az orvos. Megtéríti-e majd ezt Önnek a szaporító? Egy tenyésztő garanciát vállal arra, hogy a kutya, ha genetikai betegséget hordoz, akkor visszavásárolja vagy visszafizeti a vételárát. Megteheti, hiszen a kutyái nagy valószínüséggel egészségesek maradnak. De próbáljon csak ilyen szerződést kérni egy szaporítótól!
NE HAGYJA MAGÁT ÁTVERNI!
Az olcsó kutya a legdrágább!
Ha Önnek nem fontos a díjak sokaságát felsorakoztató, törzskönyves és garantáltan egészséges kiskutya, akkor ne a szaporítók pénztárcáját hízlalja, hanem válasszon menhelyről, fajtamentőktől kutyát!
És egy végső jótanács:
Jusson eszébe, hogy a kutyát 10-15 évre veszi, ezért csak olyan fajtát válasszon, ami megfelel az Ön életvitelének, elképzeléseinek. A rossz fajtaválasztás sok kellemetlenséget okozhat mind a kutyának, mind a gazdinak. Tartsa szem előtt, hogy a kutyának vannak igényei, és ezzel kapcsolatos kiadások.
Az interneten olvasható, gyakran csak pár szóból álló hirdetéseknél nem könnyű eldönteni, hogy egy igazi, felelősségteljes tenyésztő sorait olvassuk-e, vagy épp egy szaporító kínál nekünk aranyos kutyakölyköket. Mivel az utóbbitól vásárolni kockázatos dolog, az alábbiakban szeretnénk segítséget nyújtani a hirdetések értelmezéséhez. Természetesen a legfőbb tanács: mindig tájékozódjon a fajtáról és a kutyatartásról, mielőtt kutyát választana! Így Ön is könnyen fel fogja ismerni, mikor "csúsztatnak" a hirdetők.
Ha például ezeket a képeket hasonlítja össze, akkor első pillantásra látszik, hogy az első képen lévő mopsz kölykök szeme túlságosan kidülled az egészséges társukhoz viszonyítva, ráadásul erősen kancsalítanak is, ami valószínűleg a későbbiekben egészségügyi problémákat okoz majd.
A két első képen szereplő kutyákat például különleges színű német vizslaként hirdették. A legalsó, fajtatiszta német vizslát ábrázoló fotóval összehasonlítva azonban kiderül, hogy a két kutya nem csak a színében, hanem fejformájától kezdve testalkatán át sok részletben eltér a fajtatisztától, ezért biztosan keverékekről van szó.
Ezt a fiatal amerikail bulldogot is családszerető ebként hirdették. Gondoljon bele, mennyire lehet családszerető egy olyan kutya, amelyet láncon tartanak!
Kölyköknél is nézze meg a tartási körülményeket. A fajtáról keressen képeket az interneten, mert sokszor a fajtatisztaként hirdetett kutyák képeiről (a fajta ismeretében) egyértelműen látszik, hogy valójában keverékek! Ne dőljön be annak, hogy ez (egyelőre) nem elfogadott fajta, vagy különleges színváltozat.... ne fizessen értük!
Ezek mind szaporítók hirdetései! Olyanoké, akik csak a hasznot látják a kutyában, és a pénz reményében kizsákmányolják. Értelemszerűen nem akarnak "fölöslegesen" költeni a kutyákra, a kölykök nem kapnak oltásokat, a szülőket nem szűrték a fajtaspecifikus betegségekre, a lehető legolcsóbb étellel etetik az állományt, és a kutya méretének megfelelő, legszűkebb helyen tartotják.
Az ilyen hirdetőktől ne vásároljon, mert a kölykök valószínűleg gyenge idegrendszerrel és különböző súlyos betegségekkel rendelkezhetnek! Gondoljon bele, mennyit kockáztat, ha például ilyen helyről vesz kölyköt:
"xy fajtához törzskönyvet vennék"
És végül, de nem utolsósorban: az, hogy "fajtiszta" kutya eladó, csak egyet jelenthet számunkra: a hirdető a legalapvetőbb fogalmakkal sincs tisztában, hogyan lehetne így alapos és felelős tenyésztő? Minden kutya fajtiszta, amelyik őse nem lett farkassal, egyszóval másik FAJJAL pároztatva. Egy fajon belül lehetnek különböző fajták, ez az emberi tudatos tenyésztés eredménye. Így lett pl. csivava és németjuhász, mint FAJTA a kutya mint FAJ keretein belül. Tehát, ha bármilyen keverékkel megállítanak minket és kérdezik, fajtiszta-e a kutyánk, nyugodt szívvel vágjuk rá: naná! :))