Állatok

Ügető:

 

EREDETE

Ügető az a ló, amelynek apja és anyja egyaránt valamely ország nemzet-közileg elismert méneskönyvébe (trotting register) van bejegyezve. Az ügetőn belül négy önálló fajtát különböztetünk meg. Ezek az orlov, amerikai, orosz, és francia ügető. Az egyes fajtákat önállóan is tenyésztik, de a fajtacsoporton belüli keresztezé-seket is elismerik ügetőnek. 
Az ügetőfajták közül az orlov ügető a legrégebbi. Oroszországban Orlov gróf kísérletezett egy hosszútávon is nagy teljesítményű kocsiló kialakításával. 
Az amerikai ügető kialakulása az 1800-as évek elejére tehető. Ma szinte minden ország ügetőtenyésztése az amerikai ügető véren alapszik. 
Az orosz ügető kialakulása a XIX. század végén kezdődött, amikor az orlov ügető gyorsaságát amerikai ügető ménekkel kezdték keresztezni. 
A negyedik fajta a francia ügető Normandiában alakult ki a XIX. század elején. 
Magyarországon az első ügetőversenyeket az 1850-es években rendezték. Az 1897. évtől kezdve kerülnek a pályára az 1893 után nagy számban importált amerikai ügető mének ivadékai és ugyanakkor jelennek meg az első magyar tenyésztésű, amerikai származású csikók.

JELLEMZŐI

Az ügetőtenyésztők, különösen az amerikaiak a küllemmel még annyit sem törődtek, mint a telivértenyésztők, ezért az ügetőállomány kevéssé kiegyenlített és a klasszikus hyppológiai elvek szerint nem is nagyon szép. Feje a testtömeggel arányos, gyakran durva. Nyaka magasan-középmagasan illesztett, közepesen hosszú, igen jól izmolt, marja elmosódott, háta elég feszes, fara izmos, szikár. A túlnőttség (a far magasabban van, mint a mar) elég gyakori. Lapockája meredek, de elég hosszú, végtagjai szikárak, nem túl hosszúak. Gyakori a dús bokaszőrzet. A paták kemények, patkolásnál a hegyfali részt az egyéb fajtáknál megszokottakhoz képest hosszúra hagyják. Jellegzetes mozgása az ún. versenyügetés, ahol a hátulsó lábak oly mértékben lépik túl az elülsőket, hogy ez csak a hátulsó lábak széjjeltartásával lehetséges. A nagy sebesség miatt a lebegési fázis - amikor éppen egyik végtag sem éri a földet - kifejezett. Az ügetők között mintegy 20 % az ún. poroszkálás jármódban mozog, amikor is az egyoldali lábak mozognak együtt. A poroszkálás valamivel gyorsabb, mint az ügetés, ezért a poroszkákat külön futamokban indítják.

Méretei
bottal mért marmagasság: 155-158 cm, 
övméret: 177-183 cm, 
szárkörméret: 18,5-20 cm. 
Testsúlya 450-500 kg, tehát a kisebb tömegű fajták közé tartoznak.
Színe leggyakrabban pej, vagy sötétpej, de emellett fekete, sárga és szürke színekben is előfordul, általában kevés jeggyel.

Musztáng:

A musztáng szó eredete

Az angol mustang szó a mexikói-spanyol mestengo szóból ered, mely a spanyol mesteńo szóból származtatható, melynek jelentése a Mesta kiterjedt hegységrendszerében tartott és elkóborolt jószág.

Történet

A legelső musztángok az 1500-as években Mexikóba hozott spanyol lovaktól származtak. Ezen lovak közül némelyek elszabadultak és az amerikai őslakosok befogták őket, így gyorsan elterjedtté váltak Északnyugat-Amerikában. Az 1800-as évek közepétől a fehér telepesek elkóborolt vagy nagyszámban kinntartott lovai frissítették a génállományt. Sok famer télen kiterelte az állatokat, majd azután ismét befogta őket vagy más musztángokat, amikor a tavasz beköszöntével ismét szükség volt rájuk. Néhány farmer úgy növelte a helyi ménest, hogy lelőtte a domináns csődört és importált csődörrel helyettesítette azt. Ezek a változtatások különösen a száraz területeken voltak hasznosak, ahol a ménesek a száraz évszakban elkülönültek és beltenyészet alakulhatott ki.

1900-ra már körülbelül egy millió vad musztáng élt Észak-Amerikában. A musztángok jó erőforrásnak bizonyultak, mivel befoghatták és használhatták vagy eladhatták őket (különösen katonai célokra), illetve táplálkozási célokból vágták le a lovakat, később inkább állateledelnek. Kártevőknek tekintették őket, mivel elették a marhák elől a takarmányt. 1900-tól a musztáng populáció drasztikusan lecsökkent. Napjainkban, a vadon élő musztáng populáció nagysága 40.000 és 100.000 közé tehető, melynek körülbelül fele Nevadában él. Párszáz vad musztáng él mégAlbertában és Brit Kolumbiában.

Napjainkban

Ma, az Amerikai Egyesült Államok tulajdonában levő állami földeken élő musztángok védelem alatt állnak. Lelőni és megmérgezni őket törvénybe ütköző cselekedetnek számít, és súlyos büntetést von maga után. Azonban, a távoli területeken a farmerek még mindig rendületlenül folytatják ezeket a tevékenységeket.

A Területgazdálkodási Hivatal ellenőrzi a musztángpopulációt egy befogó program segítségével, felügyelik a húsmarhákkal folytatott versengést az élelemért. A legtöbb befogott lovat adoptálásra ajánlják fel. Azonban 2005 januárjában a Kongresszus módosította ezt a programot, miszerint a "10 éven felüli" vagy "a legalább háromszor sikertelenül adoptált" befogott lovak eladhatók mészárszékre. Az innen számazó lóhúst Európába és Japánba szállítják, ahol magas áron adható el és csemegének számít.

 Appaloosa:

A XVIII. században Oregon államban alakult ki. Ez a fajta tulajdonképpen az indiánoknak köszönhető. A párductarka szín egyidejű a lóval. A fajta elnevezése a Palouse folyótól ered. Első nevét is így kapta. Az első fehér telepesek hívták "Palouse-lónak". Az Appaloosa tulajdonképpen a Palouse-ló eltorzult elnevezése. Az indiánoknál fontos szerepet, jelentőséget jelentett a ló színe. Fontos volt nekik a szín és a mintázata a lónak. Ugyanakkor a vadászatra és a háborúkra is gondoltak, és fontossági szerepet játszott a keménység és az erő is. Mivel aztán az indiánokat 70 évvel később rezervátumokba zárták, a fajta mondhatni, hogy eltűnt. Ám 1938-ban újra tenyészteni kezdték az Appaloosa-t, és megalakult az Appaloosa Horse Club. Törzskönyve ma a harmadik legnépesebb a világon. 

A fajta Spanyol lótól származik, mely erőt, keménységet, és színt adta a fajtának. Kedvtelésből tartják, tulajdonságai miatt tenyésztik. Mérete változó. Jellemző a fajtára, hogy szemét fehér ínhártya veszi körül, sörénye és farka rövid és ritka. Ezen kívül finom fej, a fejen is megtalálható foltosság jellemzi az Appaloosa-t. Főleg az USA-ban Quarter lóval keresztezik, melynek eredménye az erős far, tömör testtel, mely mély, ívelt bordákkal. (A keresztezésből alakul ki a Colorado Ranger Horse) Végtagjai kifejezetten szabályosak. A paták kemények, függőlegesen csíkozottak. De nem mindig. 

Marmagassága 150-160 cm körül van, övmérete 180-195 cm, szárkörmérete 19,5-21,5 cm. Súlya 450-530 kg. Színe: foltos. A mintázat alapján 5 féle lehet: 

- sabrak 
- márványozott 
- párductarka 
- hósármny 
- deres 

(blanket, marble, leopard, snowflake, frost)


Leopard: fehér, sötét színű pöttyökkel 
Marble: acélszürke vagy pejderes, sötét árnyalattal a test szélső részein és deres a középső rész 
Frost: fehér tűzdeltség sötét alapon 
Snowflake: kifejezett pöttyök a csípőtájékon 
Blanket: fehér a csípőszegletnél, sötét pöttyökkel vagy nélkülük 


A sörény és farokszőrzet fehér és fekete szőrszálakból áll. 
Hátaslónak hasznosítják, de főként a színe miatt kedvelik és tenyésztik. Ugyanakkor távlovaglásra, díjlovaglásra, és ugratásban is előbukkan. Ez a fajta a harmadik legnagyobb létszámú fajta a világon.

Kirgiz horse:

A fajtának eme kifejlődött állapota a farmok közös tenyésztéséből jött létre; Kirgízben keresztezték a helyi lovakat Don és a telivér lovakkal. 

Az új Kirgiz lovakat jól lehet alkalmazni a highland feltételek alapján. Őket a szokványos munkákban használják, de húsukat és tejüket is feldolgozzák. Lábszáruk rövid és erős, és erős testalkatuk van. Fajtájában és alkalmazkodásában teljesen hasonlít a Don lóra. 

A csődör átlagos méretei (cm-ben): marmagassága 156, test hossza 158, mellkas kerülete 188, alsó lábszárcsont hossza 20,5. A kancák méretei egy kicsivel kisebbek: 151, 155, 180 illetve 19. 

Az új Kirgiz lovaknak közepes, hibátlan formájú feje van alacsony nyakkal, határozott marral, egyenes irányú és vízszintes hátsó résszel, nagyon erősen izmolt farral. A ló farának legmagasabb része is egyenes és vízszintes. Lábai hibátlanok, formásak. Gyakran előfordul a lábaknál a sarló alakú csánk. 

A fajtának három típusa elfogadott: a lovagolható hátas, a vastag és erős kocsihúzó, és a standard (ügető). 

Az új Kirgiz lovak jól tudják teljesíteni a lóversenypályákon lévő hosszokat. A fajta sebességi rekordjai: 1600 m-en 1 perc 48 másodperc, 2400 m-en pedig 2 perc 44,2 másodperc a rekord. 

Az erős testalkatú kancák naponként akár 20 kg tejet is adhatnak. 

Jelenleg a fajta egyedszámai elérik a 56-650-at, ez pedig magába foglal 10-700 fajtatiszta állatot.

Anglo-arab:

Népszerű hátasló. Ahogy a neve is mutatja, legnagyobbrészt Arab, és Angol telivér kapott szerepet a kialakulásban. Mindkettőből legalább 25% található meg ebben a fajtában. Ebből a két fajtából a legjobbakat örökölte. Ezt a melegvérű lovat az Egyesült Királyságban, és Dél-nyugat Franciaországban tenyésztették ki.
Ezt a fajtát mintegy 150 éve tenyésztik a franciaországi ménesekben. A méneskönyvbe kizárólag azokat a fajtákat veszik fel, melynek vérében 25% arab génhányad található, és ősei Arab, Angol telivér, vagy Anglo-Arab ló. Mára a fajta Franciaországon kívülre is elterjedt.
Közepes testtömegű, szikár, elegáns. Egyre inkább kezd hasonlítani a telivérhez. Harmonikus felépítésű. Feje egyenes, nyaka hosszú, vagy közepesen hosszú, és középmagasan illesztett. Lapockák dőltek, dőlése szintén a telivérre jellemző. A mar kifejezett, háta feszes, szügye közepesen izmolt. A hátsó végtagok a kiváló vágtamozgást teszik lehetővé. Álkapcsa nem húsos. Feje telivér hatású. Fara hosszú. Jó minőségű csontozat, szabályos lábszárszerkezet jellemzi.
Marmagassága 160-170 cm között van.Szármérete kb. 20-21 cm.
Színei pejtől a sárgáig és szürke.
Hátaslónak hasznosítják. 
Galopp jármódban szívesen versenyeznek vele. Kedvelt versenyló.

Andazúl:

 Andalúz, avagy Andalúziai. Az Andalúz fajta Spanyolországból, Jerez városából származik. Ez a fajta az egyik a három fajta közül, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére. A másik kettő az Arab és a Berber. A fajta több mint valószínű, hogy időszámításunk előtti, illetve a jégkorszak előtti időkből származik. A fajta a berber és az arab ló hatására alakult ki, de ebben a helyi fajták is közrejátszódhattak. Európa kedvenc lovának tartották számon, és erőszeretettel használták a lovasiskolákban. Ez a spanyol ló nagyon sok fajta kialakulásában játszott szerepet, többek között az amerikai fajták egy része is belőle származik.
A tenyésztés központja Jerez de la Frontera, Sevilla és Cordoba. Az Andalúz Tenyésztő Szövetség 1912-ben alakult. Ha minden igaz, az Andalúz ló a Tarpán, Sorraia és a Berber fajtákból alakult ki. Ami a legérdekesebb, hogy az Andalúzt elfogadják a Lusitano fajtájában, de ezt visszafele nem. Érdekes.
Nemes megjelenésű, szeret menni, bár nem mondhatni gyors lónak. A feje nemes jelleget mutat, kissé kosfej jellegű. A sörénye és a farka gyakran hullámos, és meglehetősen dús, hosszú. A fajára jellemző az erős csánk, kiváló csontozat, szabályos paták, a rövid, izmos jól ívelt nyak és az erős, széles válltájék és a lapocka, mely kevésbé dőlt a telivérénél. Középnagy termetű ló, viszonylag alacsony, szemek mandulaformájúak, homlok széles és lapos. Fara meglehetősen lejtős.
Bottal mért marmagassága 157-160 cm, övmérete 180-185 cm, szárkörmérete 19-20 cm.
Színei a szürke, pej, ritkán sötétpej és sötét májsárga. Régen akadt tarka is az Andalúzok között.
Hátaslónak hasznosítják. Gyorsan tanul, megbízható és jó szándékú. A spanyolokra jellemző temperamentumosság is meglelhető bennük. Akciós mozgású. Kiváló a magasiskolai díjlovagló feladatokra.
A fajta az egész világon kedvelt a mai napig.

Akhal-tekini:

Ez az érdekes, titokzatos lófajta Türkmenisztánból származik. A 3-as típusú lónak a modern megfelelője. Jellegét tekintve Arab. Bőre és szőre alkalmazkodott a sivatagi meleghez, így a vékony bőr és finom szőr jellemzi. Türkmenisztán területén az Akhal-Tekini feltehetőleg már 3000 évvel ezelőtt létezett. Valószínűnek tartják, hogy rokona az arab Munaghi versenytörzsnek. Nevét a Kaped-dag hegység és a Kora-kun sivatag közötti, Ahalnak nevezett oázisról, és a teke nevű törzsről kapta.

A fajta fejlődésére a XX. Század nagy hatással volt. Dokumentumok maradtak ránk ezekből az időkből nagy versenyzőkről és nagy örökítőkről.

A Korakórúm-sivatag oázisaiban tenyésztik. Ashabad a központja. Sok fajta vérvonalában találunk Akhal-Tekini vérvonalat, de saját fajtája idegen vérrel nem keveredett. Sikertelenül próbálták Telivérrel keresztezni. A Türkmének fő célja a fajtával a versenyzés volt. A felkészítésre nagyon odafigyeltek. Az időjárástól (meleg és hideg) nemzettakaróval védték. Árpával, tojással, lucernával, birkazsírpogácsával etették őket.

Megjelenését tekintve sokan furcsának, különlegesnek tartják. Nem éppen az a kimondott "nyugati lóideál". Hatalmas teljesítményre képes sivatagi körülmények között is. Feje nagyságát tekintve változó, de egyesen orrprofilú, nagy szemekkel, és széles orrlyukakkal, egymástól távol álló fülekkel. Előfordulhat kosfej is a fajtában. Hosszú, vékony nyak jellemzi, mely a fejjel 45 fokos szöget zár be. A fej tűzöttségét tekintve magasan tűzött. Nyakát "szarvasnyaknak" is nevezik, hossza szintén változó. Háta hosszú, "cső alakú", mely kissé előremélyedt. Mellkasa nem tűnik mélynek. Végtagjai hosszúak. Alkata miatt kifejezetten kényelmes lónak tartják a lovaglás szempontjából. Patái kicsik, kemények és szabályosak.

Méretét tekintve 160 cm a marmagassága. Szárkörmérete 20 cm, övmérete 170 cm körüli.

Minden színben megtalálható, kivétel a tarka. Aranysárga színe, mely fémesen csillog, a fajta egyedi sajátossága.

Az Akhal-Tekinit hátaslónak hasznosítják, és szívesen versenyeznek is ezzel a fajtával. Tulajdonképpen ma már tenyésztésének az elsődleges célja a versenyló-tenyésztés.

Számuk kevés. Magyarországra is mindössze hat mén került. Fajtatiszta állomány Magyarországon ma már viszont nincs.

American Saddlebred Horse:

Amerika legelterjedtebb, és leghíresebb lova közé tartozik, mely USA, Kentucky-ből, a XIX. századból származik. Kitűnő hátas- és fogatló, mesterséges jármódokra is be lehet tanítani.

A fajtát tulajdonképpen két fajtából, egy munkalóból, a narragansett pacerből, és a kanadai pacerből tenyésztették ki. Ezután morgan, és angol telivér vérvonal is került a fajtába finomítás képpen. Összeszedve a fajta Angol telivér, Norfolk Roadster, Naraggansett pacer és Spanyol ló hatására lett olyan, amilyen. Mindegyik fajta finomított, alakított a Saddlebred lovon.

A Saddlebred igazán akciós mozgású, nemcsak ügetésben, hanem vágtában, és lépésben is. Úgymondván "három jármódú". Ezen kívül képes az "ötjármódú", "slow gait", és "rack" mozgásfajták bemutatására.

A fajtát nemes fej jellemzi, távol ülő fülekkel, büszke szemekkel, széles orrnyílás, és kis pofával. Magas illesztett nyakkal rendelkezik, bordákban rugalmas törzzsel, puha csüdökkel. A patákat nehéz patkókkal patkolják. Végtagok kecsesek, jellemző rá a vízszintes far, nyírt farok.

Méretét tekintve kb. 155-165 cm körül van.

Minden színben meglelhető, kivétel ez alól a tarka.

Hátaslónak, és fogatlónak hasznosítják, kiválóan alkalmas szabadidő- és tereplovaglásra is.

Goldan American Saddlebred:

Hivatalosan a Golden Saddlebred színt az Amerikai Saddlebred Lovak Szövetségén keresztül vitte be egy ló, akit Pat Cleburne-nak hívtak, aki 1864-ben ellett meg. Az amerikai Palomino lótenyésztők először egy aranyszínű hátast jegyeztek be, aki Pot O'''' Gold volt, később Richardson''''s Pot O'''' Gold néven ismerjük. Ez a ló 1939-ben ellett meg és a ASHA tartotta nyilván. 

Mit látunk egy Golden American Saddlebred-ben? Először is a felépítés. Gyönyörű alak, arányos fej. A fülek kicsik, élénkek. A nyak hosszú és jól ívelt, szabályos tiszta nyakszíjjal. A szem határozott, élénk és intelligens. Jó lejtős lapocka és kifejezett mar. A far hosszú és egy magasságban van a farokkal, ugyanakkor a csánk és hátsórész is jól izmolt. A hát rövid és erős. A hosszú lábak tiszták. Magassága általában 15-17 marok, súlya 1000-1200 font. 

A Golden Saddlebred egész kinézetéhez kellett egy kis finomítás, szabályosság és erősség. Színe változatos tud lenni, krémszínű és a rézvörös szín között az összes árnyalatban előfordulhat. Azonban az ideális szín a meg nem fakult aranyéremhez hasonlít. A szemeknek barnának, vagy feketének kell lennie. Fehér foltok engedélyezettek a fejen és a lábakon, de máshol nem. 

A Golden Saddlebred alkalmazkodó ló és könnyen idomítható. Néhány éve ideges természetűnek, tűokádónak mutatták be ezt a fajtát, de a Golden Saddlebred is csak olyan mint a többi ló. Minden lónak és lovasnak meg kell keresnie azt, ami neki a legmegfelelőbb. Az út akár a Golden Saddlebred is lehet, mert sok mindenre lehet alkalmazni. Ezek a lovak például alkalmasak mutatványos lónak, élménylovaglásra és mint parádés lónak. Versenyekre lehet használni, munkára is be lehet fogni, minden az individuális lótól függ, vagyis a jellemétől és az alkalmazkodásától. 

A porondon a Golden Saddlebred-ek alkalmasak az összes osztályra, öt járásmód (five-gaited), három járásmód (three-gaited), kocsizás, angol- vagy western lovaglás, parádé, western mutatványok, hajtás, trail, stb. 

Az Golden American Saddlebred fajtát az American Saddlebred Horse Association tartja nyilván.

Gypsy Vanner:

Értelmesség és kedvesség, ez a Gypsy Vanner ló. Egy egészséges lovak könnyű eltartani, mellesleg az idegenforgalomban is hasznát veszik. A természetben alakult ki, rendkívül egészséges és könnyű fenntartani. 

FIZIKAI (TESTI) LEÍRÁS
Színes és tömör, ez a fajta közepes méretű, 14-15.2 marok magas. A rövid nyaka és háta erőt ad a húzáshoz, a cigányok ezért is szeretik, mert képes a "házukat" elhúzni. 

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat