Állatok

Xifo-Mexikói kardfarkú hal
(Xiphorus Helleri)

Eredeti élohely: Mexikó déli része.

Rövid jellemzés: A hím 10-12cm hosszú, zöld alapszínu, kékesen irizálódó oldalakkal, a test közepén élénkvörös csíkkal. A hím jellegzetessége a farokúszó kardra emlékezteto alakú nyúlványa. Az importált példányok szépségétol messze elmaradnak a jelenleg medencéinkbentartott zöld Xiphophorusok.

Tartása: A homerséklettel szemben nem igényes, 18°C-os vizu medencében nyugodtan tartható.

Ivatása: Egy-egy nostény 4,5-5 hetenként nagyszámú ivadékot szül. Nem ritkaság szülésenként a 200-250 ivadék sem. A nostények szivesen fogyasztják újszülöttjeiket, ezért általában védeni kell azokat az anya kannibalizmusa elol. A fiatalok gyorsan nonek, ellenállóak.
Az alapszínük szempontjából ismerünk:sárga, aranyvörös, vörös, valamint fekete változatokat.

Platti-szélashátú fogasponty
(Xiphophorus maculatus)

Eredeti élohely: Hazája Közép-Amerika északi területei.

Rövid jellemzés: A vad típus háta olajbarna, oldala ezüstösen csillogó. A farokúszó tövét két sötét folt díszíti. A vad plattik között is tapasztalható némi változatosság. Így pl. vannak olyan állományok, ahol a hímek hátúszóját vörös folt díszíti, valamint egyes populációk hímjeinek hátúszóján fekete folt is megfigyelheto. A hím 3 cm, a nostény 6cm hosszú. Az akváriumban ma már a vad formákat teljesen kiszorították a különbözo tenyészváltozatok. Az albínó, a fehér és xanthoristikus(sárgás alapszínu) változatokat kivéve. A test alapszínét tenkintve vannak sárga, aranyvörös, vörös, vérvörös (sangunieus9 és gekete változatok.

Tartása: A hirtelen változást nem szeretik. Szállítások alkalmával ez gyakran okozhat elhullást. 20°C alatti homérsékleten ne tartsuk oket. Az optimum:23-25°C. Nagyon békés természetu halak.

Ívatása: A platti nostények hajlamosak a koraszülésre. Ivadékuk általában nagyobb szikzacskóval jön a világra, mint például a Xiphorus helleri. A nostények kannibalizmusa mérsékelt. A rokontenyésztésre a Xiphorus maculatus érzékenyebb, mint a helleri. A tenyészváltozatok közül a vérvörös egyedek szaporítása a legproblematikusabb, mert sok a terméketlen nostény.

Szumátrai díszmárna
(Barbus tetrazona)

Eredeti élohely: Szumátra, Indonézia és Borneó folyóvizeiben elterjedt.

Rövid jellemzés: Az egyik legszebb trópusi díszhalfajunk. Hosszú 6 cm. A háta olajbarna, oldalainak alapszíne sárgás, a pikkelyek széle aranyosan csillogó. A világos alapszínu oldalait négy fekete harántcsík díszíti. A hát-, és a farokúszó, valamint a hasúszók pirosak. A hím vékonyabb, hát-, farok- és hasúszói élénkpirosak. A nostény teltebb, úszói sápadtabbak. Békés természetu, azonban vitorláshalat, gurámi fajokat és legyezofarkú guppikat lehetoleg ne telepítsünk abba a medencébe, ahol szumátrai díszmárnákat is tartunk, mert csipkedéssükkel megsértik az említett fajok úszóit, valamint tapogatóit. Jó étvágyú halfaj, élo és száraz eleségeket egyaránt fogyaszt.

Tartása: Lehetoleg 50 literesnél nagyobb medencében tartsuk. Szereti, ha a medence talaja sötét, világos talajon a színei sápadtabbak. A víz keménysége 4-12 nk° között változhat. 6,5-7,5 pH kémhatású víz megfelelo tartásukhoz. Vizük homérsékletét tartsuk 21-25 °C között.

Ívatása: A szumátri díszmárna a közepesen nehezen szaporítható halak közé tartozik. A jó tenyészpár a tenyésztés sikerének alapfeltétele. Lehetoleg fiatal nostényt és 3-4 hónappal idosebb hímet tegyünk ki ívni. A tenyészmedence legalább 15 literes legyen, mert az ívást igen heves nászjáték vezeti be, és egy jól ,,elokészített'' nostény 4-500 ikrát is rakhat. Szaporítása idején a víz keménysége 3-8 nk° között lehet, míg pH értéke 6,5-7,5 között a megfelelo. Tiszta esovíz, forralt, desztillált víz keveréke egyaránt alkalmas az ívításhoz, de ioncserélo mugyantával lágyított víz is használható. Az ívatómedencébe talajt ne tegyünk. Ikráztató növénynek megfelel a Ceratopteris, a Fontinalis, a Myriophyllum vagy a perlonvatta. Az este kitett párok rendszerint a következo, de legkésobb a második reggelen leívnak. A hím ,,kegyetlenül'' hajt, miközben fekete csíkjai teljesen elhalványodnak. Ha a nostény nem hajlandó ívni, sokszor elofordul, hogy a hím agyonhajtja a párját. Az ívást 2-3 óra alatt be szokták fejezni. Ívás alatt az ikrát rendszerint nem fogyasztják, ívás után azonban egyes párok ikrafalók. A lárvák 25-26°C körüli vízhomérsékleten 18-24 óra múlva kikelnek. Az ivadék vizét egyszeru belso homokszurovel filtrálhatjuk mindjárt az elúszás után, még jobb azonban, ha a pár úgy ívik le, hogy a filtráló már a medencében van, és a befejezodött ikrarakás után azonnal elkezdjük a víz szurését. A kis halak érzékenyek a különbözo mikroorganizmusokkal szemben. Sok deformált úszójú, ,,szumi'' család eloidézoi a túlságosan elszaporodott vízi egysejtuek. A kis lárvák kikelésük után 3-4 nap múlva elúsznak és már képesek Artemia salina vagy Cyclops nauplius fogyasztására. 4-5 napi planktonetetés után mikrót is adhatunk nekik. Ezt naponta egyszer szívesen fogyasztják. Kizárólag mikrón azonban nagyon lassan fejlodnek. Háromhetes korban már kezdenek színesedni. Növekedésük gyors Jó pároktól igen nagy létszámú családok nevelhetok, olykor 350-400 ivadék is.

Zebradánió
(Brahydanio rerio)

Eredeti élohely: India, Burma, Maláj-félsziget, Szumátra

Rövid jellemzés: 4,5 cm-es testnagyságú halacska. Háta olajbarna, az oldalak és a has alapszíne sárgásfehér. Törzsén a kopoltyúfedotol a farkúszó végéig négy sötét acélkék csík húzódik. A csíkozottság a farok alatti úszóra is átterjed. A hátúszó alapszíne sárgásbarna, kék szegéllyel, kívül fehéren szegélyezett. A kopoltyúfedo kék fehér foltokkal. A nostény sokkal teltebb, színei kevésbé élénkek. A hím karcsú, alapszíne aranysárga, csíkjai sötétebbek. Farok- és hasúszói fátyolszeruen megnyúlhatnak. A fátyolszeruen megnyúlt úszók akár a testhossz egyharmadát is kitehetik.

Tartása: Hosszú levelu növényekkel telepített akváriumban tartsuk lehetoleg csapatban. A víz homérséklete 22-24 °C-os legyen, de télen elegendo a 18-21 °C-os víz is. Meghálálják a rendszeresen adott friss vizet, ezért célszeru az akvárium 1/3-át kéthetente lecserélni.

Ívatása: 8-10 literes akvárium is elegendo az ívatásukhoz. De a vízoszlop magassága ne legyen nagyobb 15 cm-nél. A víz keménysége, pH-ja nem befolyásolja az ívatás sikerességét. A felhasznált víz friss legyen. A medence egyik sarkába laza vattacsomót vagy vékonyszálú növényt rakjunk. A medence alját mogyoró nagyságú kaviccsal töltsük fel az ikrák védelmében. A víz homérséklete 24-46 °C között legyen. Elso este a nostényt helyezzük át, majd következo este az egy vagy két hímet. Az ívás a kora reggeli órákban zajlik le. Ha a két hím zavarná egymást, akkor a gyengébbiket tegyük vissza a társas akváriumba. Ívás után a párt távolítsuk el. Az ikrák 24-28 óra alatt kikelnek, de egy részük akár 2-3 napig is fejlodhet. A kis halak 4-5 nap múlva elúsznak, igen aprók ezért óvatosan kell az etetést végezni. A könyv által ajánlott eleségek közé tartozik a mikro.

Személyes tapasztalatok: Az ívatásnál fiatal nostényeket használjunk, s lehetoleg olyan nostényt, melynek még nincs feltunoen nagy "hasa". Ez ugyanis azt jelentheti, hogy visszatartotta az ikrát, és ha ez egyszer elofordult egy nosténynél, akkor azután már nem vagy csak igen kis eséllyel ikrázik le. A hímek természetesen lehetnek idosebbek, hisz ekkor már jobban látszik az úszóforma. Az ivadékok igen apróak mikor kikelnek, olyan mintha mákot szórtunk volna a vízbe. A vízhomérsékletre ügyeljünk. Ha a növekedés bármely stádiumában azt vesszük észre, hogy egy-két hal feltunoen ferdén úszik, az figyelmeztetés a hideg vízre, ekkor ugyanis elvesztik egyensúlyérzéküket. Ekkor futsük fel az akváriumot 26-28 °C-ra is akár, és lassan hozzuk vissza 24-26 °C-ra a vizüke

Neonhal
(Lamprocheirodon innesi)

Eredeti élohely: Amazonas felso folyásaának vidéke.

Rövid jellemzés: A 3-3,5 cm-re megnövo, társas medencében is jól tartható hal nemcsak szépségével tunik ki, hanem igénytelenségével is. Hengeres teste a hátrésznél olajzöld, a mellrésze ezüstfehér, szemgyurujétol a test közepén, a zsírúszó magasságáig 3mm széles csík húzódik. A test hátulsó, alsó harmada élénkvörös színu. Úszóinak széle porcelánfehérrel szegett. Az ivarok megkülönböztetése könnyu. A zöld ragyogó csík, a hímeken egyenes vonalban, a nostényeken testközépen kicsit meghajolva, még jobban hangsúlyozza a hímek egyenes, a nostények gömbölyu, telt hastályékát.

Tartása: Jól bírja az alacsonyabb,18-20°C homérsékletet, mert hazájában a nagy fák összeboruló lombkoronája alatt az állandó félhomályban a kis vizek nem tudnak felmelegedni. Nagyon alkalmazkodó. A hazájában igen lágy vízben élo halacska jól turi az akvárium sokszor kemény vizét. Minden apró, élo eleséget és jobb minoségu eleséget szívesen fogyaszt. Egyik leghálásabb, legkedvesebb hala akváriumainknak.

Ívatása: Ívatásához kics, 3-4 literes akvárrium is elegendo. Ezt igen lágy, tozegen keresztül filtrát 1-3nk% keménységu és 6,5-6-8 ph kémhatású vízzel töktjük fel. Egy kis csomó növényt, mely lehet munövény is , helyezzünk középre, ikrarakás céjából. A fiatal tenyészérett állatokat ivatáshoz este rakjuk ki. Viselkedésük pár perc múlva elárulja, hogy jól érzik-e magukat. Újságpapírral, a természetes fénytol teljes takarással, a szobai világítástól a fényforrás feloli takarással védjük a medencét. A víz homérséklete 21-24 °C között legyen. A magasabb homérséklet káros a termékenyítésre. Az ívás nincs napszakhoz kötve. Ikrarakás után a tenyészállatokat eltávolítjuk. A nostény egy alkalommal 10-150, ritkán több sárgás ikrát rak, mely nemcsak a növényeken, de az egész medencében szétszóródik. A kishalak 24-28 óra alatt kelnek ki. Eloször fekszenek, majd függeszkednek növényeken, az üvegfalon, a víz színén. Az ötödik nap már úsznak. Pontosabban az üvegfalhoz lapulva vagy a növények szálai között bújik a kis család. Felnevelésük könnyu. Finom plankton-, naupliuseleséggel és 1-2 nap után a sórákocskák petéjébol frissen keltetett naupliusszal is jól nevelhetok. Aránylag gyorsan fejlodnek és a negyedik héten eloször vörös színük, majd utána csillogó neoncsíkjuk jelenik meg. A kis ívatómedencébol nagyobb neveloakváriumba kell oket áthelyezni. itt fokozatosan már csapvizet önthetünk vizükhöz, hogy mire a nyolcadik héten kiszínesedve csillognak, átrakhatók legyenek más akváriumba. Egy- egy felnevelt család, mely könnyen 100-150 kishal is lehet, ragyogó csillogásával minden embert lenyugöz.

A nem leírása

Az Epalzeorhynchus a Pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó, a folyami márnákhoz hasonló nem, hazája Afrika és Ázsia. Pár fajuk nagyra nőhet és kedvelt táplálék. A nem jellemzői az egyenes hasoldal, a magas, háromszögletű hátúszó valamint az alsó állású száj körül megjelenő szarus bolyhok és a két pár bajuszszál. Ezek közül az egyik pár az orrnyílás előtt áll, előre irányul és mozgatható, a táplálék keresésére szolgál. A másik pár a szájszögletben található. Egyes fajoknak csak egy pár bajuszszála van, vagy az is hiányzik. Akvarisztikai elterjedésüket korlátozhatja, hogy egyes fajai, elsősorban az idősebb példányok igencsak összeférhetetlenek saját fajtársaikkal szemben. A Epalzeorhynchus fajok dús növényzetű, sok rejtekhellyel rendelkező árnyékosabb akváriumot kedvelnek. Tapasztalataim szerint ha megfelelő búvóhelyet találnak maguknak, akkor sokkal kevésbé mutatkozik meg összeférhetetlenségük, sőt, ha megszokták környezetüket, egyáltalán nem bántják a többi halat. Komolyabb károkat alsó állású szájuk miatt amúgy sem tudnak okozni. A táplálkozást illetően nem igényesek, de növényi táplálékot feltétlenül adni kell nekik.

A Stendhal-hal ismertetése (H. M. Smith 1931)

Hosszúra nyúlt testű hal, maximális mérete kb. 15 cm, ezért kis medencékbe nem ajánlható. Két pár bajuszszála van. A Chao Phraya medence, Thaiföld és Hátsó-India áramló vizeiben él. Színezete számomra megdöbbentően szép. Az egész hal teste és az úszói koromfeketék, a farokúszója viszont egy éles határvonallal elválik a testtől és tűzpiros színben pompázik. A fiatal példányokon gyakran megfigyelhető egy vékony fehéres folt a hátúszó csúcsánál. A színezet erőssége nagyban függ a hal közérzetétől. Kevés búvóhely és túl világos medence, rossz vízminőség, oxigénhiány esetén a bársonyos feketés, sötétkékes színezet szürkére válik, extrém körülmények között majdnem kifehéredik a hal. Az ivarok megkülönböztetése külső jegyekből nem igen lehetséges. Egyes források szerint a hímek hasa teljesen fekete, míg a nőstényeké egy kissé világosabb, szürkésebb. Más írások megemlítik, hogy a kifejlett hímek farokúszójának vége hegyesebb, míg a nőstényeké lekerekítettebb. A lágy, közepesen kemény, oldott sókban szegény, 23-24 oC-os vizet kedvelik. Szeretik a rendszeres részleges vízcserét. Az alsóbb vízrétegek lakója, nappal aktív hal. Az elérhető források szerint az etetése nem ütközik nehézségekbe, jobb minőségű pelyhes, szárított és élő eleséggel etethető, de növényi táplálékot mindenképpen adni kell neki, mivel a természetben fő táplálékforrása az alga. Nálam a Stendhal-hal etetések alkalmával nem igen jelent meg. Néha bekapott egy-egy vörösszúnyoglárvát, de alsó állású szája miatt nem tudott versenyezni a dániókkal, gurámikkal. Szerintem fő táplálékát nálam is az alga jelentette, egyébként nem tudom, mitől nőtt volna meg kb. 13 centiméteresre.

Viselkedésüket erősen befolyásolja territóriális érzésük. Bader szerint nagyon összeférhetetlen faj. Még a kicsiny, 5 cm hosszú egyedek is megpróbálkoznak egymás kölcsönös elnyomásával. Miután minden állat megpróbálkozott azzal, hogy egy bizonyos körzetet megszálljon heves harcok kezdődnek az egyeduralomért. Ezek a harcok addig folytatódnak, amíg az egyik egyed megszerzi ezt az egyeduralmat. Ez az egyed jól megkülönböztethető sokkal intenzívebb színei alapján. Bader azt tapasztalta, hogy többnapos küzdelem után szabályos rangsor alakul ki. Szerinte ha egyetlen Epalzeorhynchus példányt tartunk az akváriumban, az a másfajúakkal keveredik harcba, tehát ilyen szempontból is összeférhetetlenül viselkedik. Bár hallottam a Bader által leírt problémát más akvaristáktól is, nekem ez utóbbit tekintve teljesen más tapasztalataim vannak. Ténylegesen volt olyan Stendhal-halam, mely időnként egy-két percre megkergette a más fajú halakat is, viszont amióta nagyobb akváriummal rendelkezem és megfelelő búvóhelyről, sűrű növényzetről gondoskodom, nem volt ilyen problémám, a Stendhal-halam békében megfér a többi, másfajú társával. Egyes források szerint az újonnan betelepített halakkal sem túl békés. Saját tapasztalatom szerint - ami persze abból is eredhet, hogy eddig nyugodtabb példányokat sikerült beszereznem - semmivel sem agresszívebb az új halakkal, mint a medence más, régebbi lakói.

Szaporodni otthoni, társas medencében nem szokott. A párosodási esélyeket növelheti a tágas, gazdagon beültetett akvárium, ahol több nőstény jut egy hímre. A nőstények tojócsöve már hetekkel a párosodás előtt látszik. Ha két egyed párosodni készül, furcsa úszómozgásokkal köröznek egymás körül és több, mint 30 ikrát helyeznek a növényekre és azok köré, a hím pedig erőszakos, lökésszerű mozgásokkal termékenyíti meg azokat. Az ivadékoknak minimum két nap kell, amíg végül kibújnak. A kis halak felnevelése nem ütközik nehézségekbe. Thaiföldön elsősorban nyitott tavakban pároztatják őket és exportálják szerte a világon.

Pár személyes vélemény az interneten:

"Egy, két vagy három egyed tartása nem ajánlott, de néha nagyobb számban tartva méretesebb akváriumban csoportot alkotnak. Én hat egyedet tartok teljes békességben egy 270 literes medencében." Dave (2002.04.25)

"Az én Stendhal-halam egy idióta! Micsoda személyisége van! Kb. 10 centiméter és imád a nagyjából egyforma méretű harcsámmal játszani." Sherri (2002.02.11)

"A nővérem mindig is nagyon kedvelte a Stendhal-halakat, így a múlt évben vettem neki egyet születésnapjára. A 260 literes társas medencénkben tartottuk néhány pontylazac, gurámi, harcsa és elevenszülő társaságában. Mindössze 6 centiméteres lehetett amikor megvettem, de 7 hónap alatt már 12 centiméteres lett. Gyönyörű hal volt, de amikor éppen nem bújt el, könyörtelenül üldözte lakótársait, amivel pár halálban végződő sérülést is okozott. Végül a Vancouveri Akváriumban találtunk neki új otthont." Audra

"Az én Stendhal-halam könyörtelenül zaklatta és megcsonkította a többi halat amíg át nem raktam őt egy másik akváriumba egy halom ellenszenves márna közé. Hahaha. Most, hogy egy csomó aggresszív, gyors hal veszi körül, hamar lenyugodott. Tanulság: sok halat illetnek a "társas" jelzővel, de nem mindegy, hogy milyen is az a társaság." Rob

"Én is tartottam ilyen halakat. Hármat örököltem a szomszédomtól, aki messzire költözött. Nem voltam biztos benne, hogy a három jövevény hogy fog majd viselkedni az új, sügérekkel betelepített 470 literes helyükön. De semmi probléma nem volt velük. A színük egy idő után sokkal intenzívebbé vált és jó barátságba kerültek a két Öves díszcsíkkal. Soha nem betegedett meg egyik sem és nem bántották a többi halat." Joanne H.